Évekkel ezelőtt összejöttem a mostoha húgommal, forró és ébenfekete, semmi vér kötelék. Találkozás után különböző utakon jártunk. Most én osztom meg a forró ülésünket, hogy mindenki lássa.
Ellenállhatatlan a tiltott gyümölcs vonzereje, nem? Hát a mostohatestvérem iránt régóta rejtőző titkos vágyat hordozom. Nem igazán a nővérem, de évek óta úgy viselkedik. És hadd mondjam el, totális róka. Mindig is vonzott magához, szépsége és csábítása tagadhatatlan. Így amikor végre alkalom kínálkozott, nem bírtam tovább ellenállni. Egy szobába zártuk magunkat, lázgörcsig épülő várakozás. Fekete szépség, bőre olyan sima és hívogató, mint a legérettebb gyümölcs. Görbületei, szemei, látványt keltettek. És ahogy elkezdtük felfedezni vágyainkat, akkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányoztam már. Az íze, az irántam érzett érzése, az ellenem való érzése valaha is több volt. És a testünk tele lett, és a lélegzetünk is folyt, és tudtam, hogy ez épp a kezdet, a testünk kifulladása, és a testünk beborult, és csak a kezdet volt.
Norsk | ภาษาไทย | 한국어 | Türkçe | Suomi | Dansk | Ελληνικά | Čeština | Magyar | Български | الع َر َب ِية. | Bahasa Melayu | Polski | עברית | Svenska | Русский | Bahasa Indonesia | Deutsch | Español | English | Português | Română | 汉语 | 日本語 | Français | Italiano | ह िन ्द ी | Nederlands | Slovenščina | Slovenčina | Српски