A mostohafiú dühös, miután megtudta, hogy a mostohaanyjával alszik, akit anyafiguraként tisztelnie kell. Árultaknak és megalázottaknak érzi magát, és az a tény, hogy nem szégyellte a tetteit, még dühösebbé teszi. A mostohaanya viszont nem kér bocsánatot, és ez csak tovább fokozza a mostohafia haragját. A köztük lévő feszültség tapintható, és nyilvánvaló, hogy nincs elveszett szerelem közöttük. A mostohafia, aki most férfi, eltökélt abban, hogy megtanítja mostohaanyjának a leckét, és megmutatja neki, hogy nem tudja kihasználni őt. Hátulról veszi őt, haragja és szenvedélye fokozódik benne, miközben keményen megdugja. A mostohaanya, aki egy nő a csúcsán, élvezi a durva bánásmódot, és hangosan nyög, miközben a mostohafia megdugja. a jelenet azzal zárul, hogy a mostohalány kihúzza a mostohaanyából, mindketten hevesen lihegnek, és a köztük lévő feszültség még mindig tapintható.
Deutsch | Italiano | ह िन ्द ी | Polski | Română | Svenska | Русский | Français | 汉语 | Español | Bahasa Indonesia | 한국어 | Suomi | Nederlands | Slovenščina | Slovenčina | Српски | Norsk | ภาษาไทย | Türkçe | 日本語 | English | Dansk | Ελληνικά | Čeština | Magyar | Български | الع َر َب ِية. | Bahasa Melayu | Português | עברית